Sokévi házasság
Lelkészként több alkalommal találkoztam olyan párokkal, akik ötven- vagy éppen hatvanéves házasságukért adtak hálát.
Elmentek abba a templomba, melyben valamikor boldogan mondták ki az igent egymásra, szerelmükre és kérték közös életükre Isten megtartó áldását. Az ilyen példa ma sokak szerint a Jancsi és Juliska vagy a Hamupipőke mese kategóriájába sorolandó. Pedig igaz; sőt ez a páros élet boldogságának biztosítéka és normális rendje: egy férfi és egy nő életre szóló szerelme, szeretete. Harcokon, kríziseken is keresztül, de meg-megújulva, megbocsátással, humorral.
Nincs igaza a korszellemnek, mely sok-sok érdekesnek, izgalmasnak tűnő extra formát ajánl a kapcsolati élethez. Természetesen az emberi élet nem csupán házasságban élhető értékesen, de Teremtőnk úgy alkotott minket, hogy a házasság adjon védelmet nem csak a szülőknek, hanem a felnövekvő gyermekeknek is. Némelyek talán legyintenek vagy szkeptikusan sóhajtanak, amikor hallják ezeket a mondatokat, hiszen sokan boldogtalanok házasságukban.
Hadd kérdezzem meg: a boldogtalanságnak valóban a házasság az oka? Az ok nem bennünk található?
Megtérés, megváltás nélkül az ember végtelenül önző, maga körül forgó, így csak sérülhet az együttélésben. Azt hiszi, hogy akkor lesz boldog, ha kielégítheti minden vágyát, és a másik ebben csupán eszköz, nem több. József Attila gyönyörű gondolata jut eszembe: „Csak a másikban moshatod meg arcod.” Magunkban nem lehetünk boldogok.
A házasság, de más rendezett, normális kapcsolat is nagy lehetőség arra, hogy vállaljuk az emberré válás néha keserves, könnyes, de mégis egyetlen útját. Ez a szoros közösség szembesít rossz hajlamainkkal, szokásainkkal és isteni erőforrásból merítve ezeken változtathatunk. Keresztyén hitünk ebben nagy segítség, hiszen nem csupán a lélektani összefüggéseket láttatja meg velünk, hanem segít szabadulni a megrögzött, káros állapotunkból. Jézus evangéliuma, örömhíre arról szól, hogy megbocsáttattak a mi bűneink a kereszten. Jézus áldozatáért akár naponta, de percenként is újat kezdhetünk házasságunkban.
Használjuk ki a most kezdődő böjti időt az elcsendesedésre, magunkba szállásra. Kérjük, hogy Alkotónk és Megváltónk segítsen a lelki megtisztulásban, szabadítson meg minden megkötözöttségtől.
Megszoktuk, hogy a rádióban nagyrészt rossz híreket hallunk, most ezt a gyakorlatot hadd függesszem fel: halld meg kedves hallgató, nem csak botrányos, fájdalmas házasságokról és válásokról hallhatunk, hanem megújuló, törésen és harcokon át megmaradt, érett kapcsolatokról is.
Egyik legszebb emlékem ezzel kapcsolatban az, amikor egy pár tíz éves különélés után házasodott újra. Korábban jogilag is elváltak. Ott ültek a templomban a közben felnőtt gyermekeik is. Ahogy mondani szokták: szem nem maradt szárazon.
Igen, mi ezt hirdetjük: a bűnbocsánatot, a szabadulást, megújulást.
Az áhítatot bibliaolvasó útmutatónk mai igéjével fejezem be:
„Ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta testvérét.” (1Jn 3,11–12)
Kossuth Rádió, 2008. február 11.